Bejelentés



Kalotaszeg
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne"

MENÜ










Már a 19. században felfigyeltek Kalotaszeg gazdag díszítőművészettel rendelkező néprajzára és az érdeklődő jelzések a kalotaszegieket is ráébresztették saját értékeik fontosságára, aminek hatására felélénkült a népi szövés-varrás, fafaragás, s kialakult annak kereskedelmi céllal termelő háziipara. Ebben kulcsszerepet játszott Gyarmathy Zsigáné Hory Etelka, aki az 1885. évi országos kiállításra egy kalotaszegi parasztszobát rendezett be. Ennek nyomán még arisztokrata körökből is érkeztek megrendelések. Vikár Béla a századfordulón kalotaszegi népdalgyűjtésre indulva elsőként így Gyarmathyék házát kereste föl Bánffyhunyadon, ahol megismerkedett egy jó hangú kalotaszegi lánnyal, Tamás Katával, akit előbb Kolozsváron, majd a budapesti Uránia színházban is fölléptetett. 1900-ban Kata fonográfhengerei a párizsi világkiállításra is eljutottak.

1906-ban Seprődi Jánosnak a kolozsvári Református Kollégium diákjai számára hirdetett pályadíját Bogdán János nyerte el 60 Magyargyerőmonostoron följegyzett dalért. 1907-ben Bartók Béla is járt Körösfőn és Magyargyerőmonostoron, majd Balabán Imre gyűjtött hangszeres zenét egy mérai bandától. A két világháború közötti időszakban is folyamatosan élénk volt az érdeklődés Kalotaszeg iránt. Az ún. Pátria hanglemezfelvételek idején két körösfői asszonnyal is készültek népdalfelvételek. 1936-ban Kolozsvárott bemutatták Szentimrei Jenő Csáki bíró lánya című színpadi balladafeldolgozását, 5 kalotaszegi falu 50 népi szereplőjével, a bogártelki cigányzenekar közreműködésével. Szintén e tájra irányította a figyelmet Séfeddin Sevket Tibor (Széfeddin Sefket bej) regénye, a Kalotaszegi madonna, amely alapján 1943-ban film is készült. Az ötvenes évek elején Jagamas János és a kolozsvári Folklór Intézet gyűjtőmunkája nyomán 21 kalotaszegi faluból 3500 dal kerül rögzítésre, néhány hegedűkísérettel is.

Az erdélyi kutatók közül Almási István, Demény Piroska, Olosz Katalin, Vasas Samu, Salamon Anikó, valamint Szenik Ilona és a Kolozsvári Zeneakadémia általa vezetett folklórkörében tevékenykedő diákok rögzítettek, s részben publikáltak jelentősebb mennyiségű kalotaszegi népzenét.




*
Édesanyám rózsafája,
én voltam a legszebb ága.
||Bár sohase nyíltam volna, nyíltam volna,
maradtam volna bimbóba, hateha.||
Édesanyám mondta nékem,
minek a szerető nékem,
||Már ezután olyat szeress, olyat szeress,
akit könnyen elfeljthetsz, hateha.||
Én vagyok az, aki nem jó,
felleg ajtó nyitogató.
||Nyitogatom a felleget, a felleget,
sírok alatta eleget, hateha.


*
Erdélyország az én hazám nem német
Oda vágyik az én szívem, míg élek
Otthagytam egy barna kislányt hervadni
Azt szeretném még csak egyszer meglátni
Ha elindul ez a vonat, hadd menjen
Én utánam senki ne keseregjen
Ha valaki én utánam kesereg
Azt kívánom, a jó Isten áldja meg
Édesanyám kend az oka mindennek
Mért nem adott a régi szeretőmnek
Adott volna engemet oda annak
Kit a szívem kiválasztott magának

Édesanyám mondok kendnek valamit
Gombolja ki piros lajbim elejit
Nézze meg, hogy mi bántja a szívemet
Eltiltották tőlem a szeretőmet
Eltiltották, vagy az Isten elvette
Annak adta, aki megérdemelte
Édesanyám ha kend tudná, amit én
Milyen gyenge szívű lánya vagyok én
Ha kiülök a tornác küszöbjére
Vágyik szívem a régi szeretőmre


*
Szántani kén`, tavasz vagyon,
a szerszámom széjjel vagyon.
Ekevasam Vasváron van,
járomszegem Szegeden van.

A tengelyem Dengelegen,
a kerekem Kerepesen.
S négy szép tulkom a vásárba`,
Isten tudja, hol az ára.


*
Bújdosik az árva madár,
minden ország szélén leszáll,
Hát az olyan árva, mint én,
hogy ne bújdokolna szegény.

Olyan házat csináltatok,
Ablakot rá nem vágatok
Abba reám földet hánynak,
ott, tudom, nem taszigálnak.

Úgy elmennék, de nincs kivel,
kenyerem sincsen amivel.
Kérnék kölcsön, de nem kapok,
mert tudják, hogy árva vagyok.


*
Kimegyek a hegyre, lenézek a völgybe,
||ott látom a babám tiszta feketébe.||

Tiszta feketébe, pohár a kezébe,
||koszöntsd reám babám, hadd igyak belole.||

Mintsem ráköszöntném, inkább elönteném.
||Tengernek habját kalánnyal kimerném.||


*
Esik eső, ház ereszén lecsorog,
az én babám csak kesereg, csak zokog.
Kedves babám, ne hullasd a könnyedet.
Találsz te még olyat, mint én, eleget.

Búra, búra, búbánatra születtem,
édesanyám búval nevelt fel engem.
Búval nevelt, búval éltem idáig,
búval élek koporsóm lezártáig.



*
Új a csizmám, galambom, el akarom viselni,
de a császár nem akarja engedni.
||Engedd császár, nem a te pénzed ára,
ezt a kedves galambom, vette vásárfiára.||

Ha felülök, galambom, a fekete gőzösre,
Isten tudja, hol szállok ki belőle.
Majd kiszállok valahol a harcmezőn.
Ott lesz nekem, galambom, majd a gyászos temetőm.


*
Az én kispej lovam nem szereti a szénát, meg a zabot,
hej, de amióta, amióta a zöld árpára szokott.
Az én kisangyalom szoktatta a lovalamat az árpára.
Engem pedig fiatalon, engem pedig maga mellé az ágyba.

Hej, de hamis kislány, miért szoktattál magad mellé az ágyba,
Nem gondoltál arra, hogy engemet elvisznek katonának.
Besoroztak engem, el is visznek a regátba, hadimunkára.
Azt a kutya mindenit, azt a betyár mindenit a világnak.


*
Mind azt mondják, hogy nem kapok szeretőt,
kapok bizony minden újjamra kettot.
||A madárnak is van párja, nagy a világ határa,
terem legény minden leány számára.||


*
Ha elindul az a vonat, hej, de az a vonat, hadd menjen.
Én utánam senki ne keseregjen.
Ha valaki hej, de én utánam kesereg,
az áldja meg, aki engem teremtett.

Édesanyám volt az oka, volt az oka mindennek.
Mért nem adott engem a szeretőmnek.
Adott volna, jaj, de engem oda csak annak,
kit a szívem kiválasztott magának.


*
Gyöngyvirágos a türei Nagytemplom,
te vagy benne legszebb virág, galambom.
Úgy elnézlek, te gyönyörű virágszál,
azt sem tudom, hogy a pap mit prédikál.
Aranycsatos imakönyv a kezedbe,
Isten tudja, mi van a te szívedbe.

Kékvirágos a mérai temető,
engem temessenek oda legelőbb.
Engem előbb, azután a babámat,
ne keressen más szeretőt magának.

Háromszor is elindultam, s elmentem,
ablakidhoz még közel sem mehettem.
A kapuban úgy elfogott valami,
hogy egy árva szót sem tudtam szólani.



*
Csak titokba`, csak titokba` akartalak szeretni,
de ki kellett, de ki kellett annak világosodni.
Megtudta az édesanyád, hogy én téged szeretlek,
kiátkozott a faluból, hogy én hozzád ne menjek.

Két szivárvány, két szivárvány koszorúzza az eget,
falumbeli büszke legény csalta meg a szívemet.
De én azért nem átkozom, a jó Isten áldja meg,
zsebkendőjét könnyeitől soha ne szárassza meg.


*
Hajtsd ki babám az ökröket,
legeltesd meg szegényeket.
Bársonyfűre ne hajtsd őket,
mert elveszik a szurödet.

Ha elveszik a szűrödet,
mivel takarsz bé engemet?
Van nekem egy cifra bundám,
bétakarlak véle rózsám.

Azt mondja a kakukkmadár,
nem sokáig élek én már.
Sírba viszen búbánat,
rózsám meghalok utánad.

Ha kivisznek az udvarra,
borulj le a koporsómra,
ejtsél reám egy pár könnyet,
rózsám megérdemlem tőled.


*
Engem anyám megátkozott,
mikor a világra hozott.
Fájdalmában kiáltotta,
hogy ne legyek boldog soha.

Még akkor is megátkozott,
mikor bölcsőmben ringatott.
Azt az átkot kérte reám,
ország-világ legyen hazám.

||Ott se legyen megállásom,
csipkebokor a szállásom.||

Én okoztam a fájdalmát,
én hordozzam a nagy átkát.
Megfogott az anyám átka,
mert nem voltam jó leánya.

Hegyek-völgyek álljatok meg,
hogy panaszoljam el nektek.
||Annyi bánat a szívemen,
kétrét hajlott az egeken.||


*
||Hová mész, te három árva?||
||Messzi földre, szolgálatra.||
||Adok nektek aranyvesszőt,||
||verjétek meg a temetőt.||

||Keljen, keljen édesanyám,||
||mert elszakadt a gyászruhám.||
||Nem kelletek gyermekeim,||
||homály borítja szemeim.||


*
Ha kimegyek a türei Nagyhegyre,
ráülök a Nagykő tetejére.
Körülöttem lányok szedik az ibolyát,
kalapomba abból kötnek bokrétát.

Kiskertemben van egy kis fa, nem látszik,
minden éjjel tizenkétszer virágzik.
Apró annak a levele, jó szagú,
kedves babám, mért vagy ilyen szomorú.

Kelj fel babám, mert meg akar virradni,
mert én tőled el akarok búcsúzni.
Fel is kelek, mert nem tudok aludni,
fáj a szívem, a szerelem gyötöri.



*
Nagypénteken mossa holló a fiát,
ez a világ kígyót-békát rám kiált.
Mondja meg hát ez a világ szemembe,
kinek mit vétettem én életemben.

Édesanyám, mi zörög a zsebébe?
Ha apró is, adjon egyet belőle.
Veszek véle, csináltatok márványkőből koporsót.
Négy sarkára ráveretem a jajszót.

Édesanyám kiáll a kapujába,
sirat engem fekete gyászruhába.
Édesanyám ne sirasson engemet,
másnak adtam cserébe a szívemet.



*
Kispej lovam megérdemli a zabot,
kétszer kerülte meg Magyarországot.
Harmadszor is, sejehaj, megkerülhette volna,
ha Görgey igaz szívű lett volna.

De Görgey nem volt igaz vezérünk,
Világosnál letétette fegyverünk.
Ha Görgey, sejehaj, igazszívű lett volna,
a magyar ember senki rabja nem volna.



*
Édesanyám mi van a kötényében?
Piros alma, adjon egyet belőle,
úgy se soká ehetem az almáját,
mert viselem a román király csákóját.

Úgy sem soká ehetem a kenyerét,
mert viselem a román király fegyverét.
Ha kimegyek a temető dombjára,
s ráborulok édesapám sírjára.
Édesapám, keljen fel a sírjából,
mert katona lett egyetlenegy fiából.


*
Ne vigyetek, ne vigyetek engemet katonának,
nincs akire, nincs akire itthagynom a babámat.
Terád bízom, jó pajtásom, barátom,
éljed vele világodat, világodat, nem bánom.

Nem forog a, nem forog a dorozsmai szélmalom,
levelet írt, levelet írt az én kedves galambom.
Mit ér nékem a száz aranyos levele,
ha én magam, ha én magam nem beszélhetek vele.


*
Azt gondoltam, hogy nem leszek katona,
gondot viselek az édesanyámra.
De már látom, semmi sem lesz belőle,
reábízom a jóságos Istenre.

Marsadjusztérumban állunk egész nap,
gyenge vállam feltöri a cakompakk.
De a szívem nem töri fel semmi sem,
haptákban is rád gondolok, kedvesem.

Nem hiszed, hogy elmegyünk a csatába,
majd elhiszed úgy alkonyat tájába`.
Hej, homályos lesz akkor a két orcám,
mikor tőled el kell válnom, szép rózsám.

Jaj, Istenem, hogy nézheted el eztet,
háborúba viszik a szeretőmet.
Sír az apa, sír a testvér, s szerető,
mikor lesz már teli az a temető.


*
Zöld erdőben, sejehaj, zöld erdőben de magos a kaszárnya,
ott szült engem az anyám, ott szült engem az anyám a világra.
Lám, a dalos madárnak is babám, van párja, van párja,
csak én magam egyedül, csak én magam egyedül vagyok árva.
Szomszéd asszony, sejehaj, szomszéd asszony, mondja meg a lányának,
hogy vesse meg az ágyát, hogy vesse meg az ágyát a bakának.
Mert a baka gyalog masírozik, elfárad, elfárad,
gyönge szívét, sejehaj, gyönge szívét megöli a búbánat.


*
Zöld erdőben, sejehaj, zöld erdőben de magos a kaszárnya,
ott szült engem az anyám, ott szült engem az anyám a világra.
Lám, a dalos madárnak is babám, van párja, van párja,
csak én magam egyedül, csak én magam egyedül vagyok árva.
Szomszéd asszony, sejehaj, szomszéd asszony, mondja meg a lányának,
hogy vesse meg az ágyát, hogy vesse meg az ágyát a bakának.
Mert a baka gyalog masírozik, elfárad, elfárad,
gyönge szívét, sejehaj, gyönge szívét megöli a búbánat.


*
Haza is kéne már menni,
Vajon mit fognak szólani?!
||: Sötét az ég alja,
Babám kísérj el haza,
Megszolgálom néked valaha. :||

Erdő mélyi kis pacsirta,
Mind a két szemét kisírta,
||: Sírok én magam is,
Sír az én galambom is,
Földre lehajlik még az ág is. :||

Valamennyi gácsér-ruca,
Mind konkorú annak farka,
||: Valamennyi magyar lány,
Piros pántlika haján,
Szeret is az engem igazán. :||


*
Édesanyám ha bejön Kolozsvárra
Tekintsen a kaszárnya ablakára
||: Ott lát engem komisz baka ruhában
Göndör hajam rövidre van levágva. :||

Édesanyám mi van a kötényében
Három alma, adjon egyet belőle
||: Egyet nekem, másikat a babámnak,
A harmadik maradjon meg magának. :||

Édesanyám adjon Isten jó estét
Hazajöttem mint egy váratlan vendég
||: Örömére jöttem haza nem búra
Idegenből vagyok kiszabadulva. :||

Édesanyám adjon Isten jó estét
Hazahoztam ezt a barna menyecskét
||: De nem azért hoztam el mert szeretem
Édesanyám könnyebbséget kerestem. :||



*
Tarka paszuly az ágy alatt
Jaj de régen nem láttalak
Ha nem látlak vasárnapig
Meghasad a szívem addig.

Édesanyám mondta nékem
Minek a szerető nékem
De én arra babám nem hajlottam
Titkon szeretőt tartottam.

Édesanyám sok szép szava
Kit fogadtam kit nem soha
Megfogadnám de már késő
Mer` az idegen az első.

Idegenét megfogadtam
Az anyámét elhallgattam :||

Titkon szeretőt tartani
Bajos azt elfelejteni
Már ez után olyat szeress
Akit könnyen elfelejthetsz.


*
Búsulni sohasem tudtam
Míg szeretőt nem tartottam
||: De mióta azt fogadtam
Búsulni is megtanultam :||

Bú az élet mindig búval
Nem vagyok szabad magammal
||: Nem vagyok szabad magammal
Az én kedves galambommal :||

Élet, élet betyár élet
Mivel vagyok adós néked
||: Lerovom az adósságom
Ha meghalok azt sem bánom :||


*
Ej nem szeretem az idők járását,
Megfordítom kalapom állását
||: Nem árt annak sem eső, sem dara,
Ej, még a jég is lepereg róla. :||

Ej amott jönnek hárman a zsandárok,
Zörgetik az apró szemű láncot
||: Rám verik az apró szemű láncot
Ej kedves rózsám ne tarts hozzám számot. :||

Ej udvaromon van egy nagy almafa,
Tetejében három piros alma
||: Az az alma teli van féreggel,
Ej az én rózsám tökéletlenséggel. :||


*
Kicsi madár mért keseregsz az ágon
Nem csak te vagy elhagyott a világon.
||: Nekem sincs sem édesanyám sem apám
A jóisten mégis gondot visel rám :||

Kiskoromban árvaságra jutottam
Életemben de sokat szomorkodtam.
||: Megtanultam hogy kell tűrni, szenvedni
Azt is tudom hogy kell szívből szeretni :||

Árva vagyok, még a nap se süt le rám
Árva vagyok mert nincs édesanyám.
||: Árvaságom még a nap is siratja
Sötét felleg, mi az éget borítja :||

Mostoha volt hozzám még,
Hozzám még a világ is,
Száraz földben elhervad a virág is.



*
Nem tudja azt senki, csak a Jóisten,
Milyen bánat van az én bús szívemben.
||: Ha kicsapna, tenger lenne belőle,
Nagy a világ, elborítná örökre :||

Titkon nyílik, titkon hervad a rózsa,
Bárcsak soha ne szerettelek volna.
||: Hagytam volna békét a szerelemnek,
Jobb lett volna az én árva szívemnek :||

Ha elmégy is édes rózsám, kívánom,
Hogy az út előtted rózsává váljon.
||: Még a fű is édes almát teremjen,
A te szíved holtig el ne felejtsen. :||



*
Végigmentem, végigmentem
A lónai, a lónai temetőn
Elvesztettem, elvesztettem
Piros vászon zsebkendőm.

Piros vászon zsebkendőmet
Nem annyira, nem annyira, sajnálom
Csak hogy eddig, csak hogy eddig
Szerettelek azt bánom.

Végigmentem, végigmentem
A lónai, a lónai nagy utcán
Elvesztettem, elvesztettem
A szivarom s a szipkám

A szivarom s a szipkámat
Nem annyira, nem annyira, sajnálom
Csak a régi, csak a régi
Szeretőmet azt bánom.


*
Vajon ide bemenjünk-e
Jó pálinkát árulnak-e
Vajon jól megmézelték-e
Hogy mi azt megihassuk-e

Tartozom én a kocsmában
Kilenc liter bor árával
Adósságom, hogy adjam meg
Hogy az asszony ne tudja meg

Én Istenem tégy egy csodát
Százasokból szénaboglyát
Tetejébe milliókat
Hadd mulassam ki magamat



*
||: Bú ebédem bánat napom
Fekete gyász alatt lakom :|| Hadeha
||: Fekete gyász, fehér üröm
Az életem nem nagy öröm. :||

||: Annyi nékem az irigyem
Mint a fűszál a mezőben :|| Hadeha
||: Egyik terem másik veszen
A sok irigy mind megvesszen :||

||: Fehér virág a fejemen
Fekete gyász a szívemen :|| Hadeha
||: Fekete gyász, fehér üröm
Az életem nem nagy öröm. :||


*
Udvaromba aranyvályú, aranykút,
Abból iszik arany kakas, aranytyúk
Arany kakas mind azt kukorékolja
Az én rózsám Kolozsváron katona

Dombon van a kolozsvári kaszárnya
Akármerről fújja a szél találja
Fújja a szél kakas száll a tetején
De sok kislány siratja a kedvesét.

Három kislány kimegy a temetőbe
Mind a három letérdepel a földre
Egy közülük felsóhajt a nagyégre
Mért is lettem katona szeretője.


*
Csá Bodor a borozdába :||
Nincs kenyér a tarisnyába :||

Gyere babám hozz, hogy egyem :||
Megszolgálom én azt neked :||

Gyere babám hozz kis vizet :||
Hogy oltsam el az éhemet :||

Úgy el vagyok keseredve :||
Mint a Csontos Marci ökre :||

Van szénája van saruja :||
Csak nincs aki odaadja :||

Kettő-három terem rajta :||
Mégis terítve alatta :||

Engem anyám megátkozott :||
Mikor a világra hozott :||

Én vagyok a falu rossza :||
Engem ugat minden kutya :||

Kusti kutya ne ugassál :||
Én sem vagyok rosszabb másnál :||

Nem úgy van most mint volt régen :||
Nem az a nap süt az égen :||

Nem az a nap, nem az a hold :||
Nem az a szeretőm ki volt :||

Mer aki volt már rég elhagyott :||
Szebbre vágyott mint én vagyok :||

Szebbre vágyott de nem kapott :||
Még olyat sem mint én vagyok :||

Eljárhatsz már kapum előtt :||
Nem úgy van mint volt az előtt :||

Engem anyám megátkozott :||
Mikor a világra hozott :||

Azt az átkot mondta reám :||
Ország világ legyen hazám :||

Ott sem legyen megállásom :||
Csipkebokor a szállásom :||

Annyi bánat a szívemen :||
Kétrét hajlott az egeken :||

Ha még egyet hajlott volna :||
Szívem ketté hasadt volna :||

Bú ebédem bánat napom :||
Fekete gyász alatt lakom :||

Fekete gyász fehér üröm :||
Az életem nem nagy öröm :||

Húzzad édes muzsikásom :||
Mer` én neked megszolgálom :||

Vagy aratok vagy kapálok :||
Vagy az éjjel véled hálok :||

Ma eliszom a pénzemet :||
Holnap a becsületemet :||

*
A temető kapu
végleg ki van nyitva,
||:azon visznek bé engemet,
hej, abba a fekete sírba.:||
Sírom két oldala
rózsával kirakva,
||:kőrösfői híres lányok hej,
sírva ültették azt oda.:||
Szedjétek le lányok
rólam a virágot,
csak azt az egy fehér bazsarózsát,
hej, lányok, le ne szakajtsátok.
Csak azt az egy bazsarózsát,
hej le ne, le ne szakajtsátok.



*
Ha megúntál, ||:édesanyám:||, tartani,
vigyél engem a vásárba eladni.
||:Adjál oda a legelső kérőmnek,
miért nem adtál a szeretőmnek.:||
Azt hazudtad, ||:hogy nem szeretsz:|| szívedből
miért csaltad ki az álmot a szememből?
Hagytál volna békét a szerelemnek,
jobb lett volna az én árva fejemnek.



*
Zöld szalagot kötöttem a hajamba,
nem vagyok én a leányok utolja.
||:Sem eleje, sem az alja nem vagyok,
amér` az a barna legény elhagyott.:||
Húzzad Pista, remegjen meg a húrod,
mert én nekem úgy sem sokáig húzod.
Úgy húzzad el, lassan, szépen, csendesen,
babám szíve háromfelé repedjen.
Úgy húzzad el lassan, szépen, csendesen,
babám szíve százszor jobban szeressen.



*
Édesanyám rózsfája
engem hajtott utoljára.
Bár sohase hajtott volna,
maradtam volna bimbóba, hateha.
Nincsen rózsa, mert lehullott a földre,
nincs szeretőm, mert elhagyott örökre.
Ha elhagyott, hagyjon is el örökre,
mert nem lehet mindenkinek hat ökre.



*
Hosszú szárú laboda,
nem termettem dologra.
Lábom termett a táncra,
szemem kacsingatásra,
Ujjujjujjujju....
A mérai hegytetőn,
ott lakik a szeretőm.
Fehér kendőt lobogtat,
engem oda csalogat.
Ujjujjujjujju....
A mérai csorgó víz,
olyan édes, mint a méz.
Aki iszik belőle,
vágyik a szerelemre.
Ujjujjujjujju....
Alig várom szüretet,
szüret után egyebet.
Hogy vigyék el nénémet,
néném után engemet.
Ujjujjujjujju....




*

Egyik árokból a másikba estem,
rólad babám minden gondom levettem.
||:Úgy levettem, soha eszembe se juss,
jóságodért fizessen meg a Jézus.:||

Édesanyám sokat intett a jóra,
hogy ne menjek én bort inni a kocsmába.
||:Sokan vannak, betörik a fejemet,
nincsen aki kimossa az ingemet.:||

Szépen szól a péterlaki nagyharang,
szépen húzza három fehér vadgalamb.
||:Három fehér vadgalambnak hat szárnya,
Nem kell nekem senki megúnt babája.:||



*
Ablakomba besütött a holdvilág
Az én rózsám abban fésüli magát
Göndör haját száz felé fújja ja szél
Köszönöm babám, hogy eddig szerettél

Édesanyám, hol van az az édes tej
Mivel engem katonának nevelt fel
Adtad volna tejedet a macskának
Ne neveltél volna fel katonának

Tűzről pattant kismenyecske vagyok én
Hogyha tőlem csókot kérnek adok én
Adok biz én párosával százával
Nem törődöm én a világ szájával

Ha engem egy nagyságos úr elvenne
Az én nevem nagyságos asszony lenne
Nem bánnám ha minden nap is megverne
Csak a nevem nagyságos asszony lenne.



*
A hajnali csillag ragyog
Én még a kocsmában vagyok
Jaj Istenem, hogy szégyellem, hogy szégyellem,
Hogy reggel kell hazamennem,
Jaj Istenem, hogy szégyellem,
Hogy reggel kell hazamennem.

Jaj de boros részeg vagyok
Hazamennék de nem tudok
Ott a babám tudom szeret, tudom szeret
Gondolom hogy hazavezet,
Ott a babám tudom szeret,
Gondolom hogy hazavezet.

Utca, utca bánat utca
Bánat kővel van kirakva
Azt is az én rózsám rakta, rózsám rakta
Hogy én sírva járjak rajta,
Azt is az én rózsám rakta,
Hogy én sírva járjak rajta.

Nem járok én sírva rajta
Nem járok én sírva rajta
Nem járok én sírva rajta, sírva rajta,
Járjon az ki kirakatta,
Nem járok én sírva rajta,
Járjon az ki kirakatta.

Jaj de boros részeg vagyok
Hazamennék de nem tudok
Gyere babám gyújts gyertyára, gyújts gyertyára
Hazaérünk vacsorára,
Gyere babám gyújts gyertyára,
Hazaérünk vacsorára.



*
Jaj de széles jaj de hosszú az az út
Amelyiken Barna Jancsi elindult
||: A komája lefeküdt az erdőbe
Barna Jancsi kést nyomott a szívébe.:||

Kár volt neked Barna Jancsi azt tenni
A komádat egy kislányért megölni
||: Mert a komád sosem volt ellenséged
Barna kislány sosem lesz feleséged. :||

Az erdőbe most faragják azt a fát
Amelyikre Barna Jancsit akasztják
||: Fújja a szél gyolcs ingét s gatyáját
Mért ölte meg egyetlen egy komáját. :||



*
Piros kancsó piros bor,
Mindjárt rám kerül a sor
||: Iszom a bort, ölelem a babámat
Őt szeretem nem az Édesanyámat. :||

Nincsen pénzem, de majd lesz
Mikor Pesten vásár lesz
||: Eladom a feleségem szoknyáját
Még az éjjel elmulatom az árát. :||

Nekem olyan ember kell
Ha beteg is keljen fel
||: Hozzon vizet, rakjon tüzet, vágjon fát
Páros csókkal várja haza asszonyát. :||

Nekem olyan asszony kell
Ha beteg is keljen fel
||: Keljen fel és főzze meg a vacsorát
Vacsorával várja haza az urát. :||



*
Befogom a hat ökröm a járomba
Elviszem a búzámat a malomba
||: Édes kicsi molnárom őröld meg a búzámat
Három éve nem láttam a babámat. :||

Akkor szép az erdő mikor zöld
Amikor a dalos madár benne költ
||: Dalos madár sejehaj szállj le ablakomra
Kisangyalom borulj a vállaimra. :||

Szeretnem a feleségem megverni
Ha nem akar megölelni csókolni
||: De mivel hogy sejehaj gyenge karja liliom
Úgy megölel, hogy megverni nem tudom. :||

Arról alól kéken beborult az ég
Az én búzám még sem veri el a jég
||: Mert én biztosítottam, földjeimet eladtam
A mérai kiskocsmában elittam. :||

Nem őrlöm mert nem hagyja a szeretőm
Mert nem vártál reám három esztendőt
||: Három esztendő babám nem is olyan nagy idő
Elvárja egy igaz szívű szerető. :||

Bolond volnék ha búsulnék, ha sírnék
Ha szeretőt mindig egyet tartanék
||: Tartok biz én szeretőt szőkét, barnát, feketét
Bánom is én ha irigyel a szomszéd. :||



*

Szép holdvilág volt az este
Ki van a szerelem festve.
||:Kinek kékre, kinek zöldre,
Kinek tiszta feketére.:||

Szép holdvilág volt az este,
Valaki ült az ölembe.
||:Valaki ült az ölembe,
Fekete virágos ingben.:||

Fekete virágos ingben,
Boros pohár a kezében.
Boros pohár a kezében
Szomorúság a szívében.



*
Csujogatások

Piros szoknya, pi, pi, pi,
van alatta valami.

Húzzad Laci reggelig,
reggel is egy darabig!

Kinek piros a szoknyája,
annak édes a zúzája.

Kőrösfői hegy alatt,
megfogtam egy szamarat.

Felültem a hátára,
úgy mentem a vásárba.

Megette a tyúk a lencsét,
adjon Isten jó szerencsét!

Legyen hála Istennek,
betöltötte kedvünket!

Két réztányért csapj össze,
széles szádat szedd össze.

Róka fut a kenderbe,
gyere ülj az ölembe!

Az én uram kóbori,
meg kéne borítani.

Megborítom uramat,
kimulatom magamat.

Elveszett a pincelakat,
jaj, de jó táncosom akadt!

Előre hát legények,
ne a szoknyát lessétek!

Bárcsak ez az éjszaka,
Szentgyörgynapig tartana!

Húzd rá cigány hegedűs,
a te kezed nem ezüst.

Se nem ezüst, se nem réz,
csak egy ügyes cigánykéz!

Ez az igaz, ez a jó,
ez a kedvünkre való!

Én Istenem, vigyél oda,
hova a szívem gondolja!

Három éjjel, három nap,
nem elég a lábamnak!

Aki minket meggyaláz,
akasztófán legyen gyász!

Víg a gazda, víg a vendég,
bárcsak így tartana mindig!













Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!